(A poszt végére besunnyasztottam, azt a számot, amely a legtöbbet inspirált, segített átvészelni a nehezebb időket, s mely megalkotta az új nevem és blog címem, ha időtök engedi, hallgassátok meg.)

Újra itt, újra lendületben, félig nyeregben, nos így is fogalmazhatnék akár, sok löketet kaptam az utóbbi pár napban. Szépen komótosan kezdtem csúszni a feneketlen lejtőn lefelé, már-már ott tartottam, hogy hajnalig csak Mónika show részeken éltem, egy vagon szotyival és pár üveg kólával a társaságomban. Pazar jövőkép. Végső elkeseredéseim közepette (és már megunván Mónika folyamatos erőszak mentes szövegeit) előkapartam a régebbi kedvenc zenekaraim és végre meg volt a lendület, és én elkaptam! 

Ma pedig berepesztettem, azt a falat, mely óriásként szeretne felül kerekedni rajtam, mint egy gusztustalan pók behálózva a lelkem, amely egyre csak táplálta belém monoton gondolatát, miszerint : Nincs remény! Közölném vele, van! Erőt vettem magamon és ma találkoztam az oktatómmal, mint korábban meséltem a második vizsgám sem úgy zajlott, ahogy szerettem volna, az új látogatók érdekében rövid tömören összefoglalnám: Kiborultam. Olyan szinten paráztam az eredmény miatt, hogy a vizsgabiztos kénytelen volt félreállítani engem, elmondása szerint nem voltam vezető képes állapotban, kiszállított az autóból és kérte, hogy nyugodjak meg, mert nincsen semmi baj csak (idézném szószerint) "Mi a fenéért kell, ennyire ráizgulni?" Sajnálom.. ennyit tudtam kinyögni. Mikor visszaszálltam az autóba, aláíratta velem a vizsgaeredményem és ott villogott az M-betű a lapom tetején, végleg kiborultam. Józan, paraszt ésszel az első gondolata az embernek, hogy "Megbukott" pedig nem, ez annyit tesz "Megfelelt". Hiperboldog voltam, persze még tíz percig nem indulhattam el velük, biztos akart lenni a vb abban, hogy valóban megnyugodtam. Ez az egész pedig, olyan szinten kellemetlenül érintett, hogy rettenetesen szégyelltem magam, az oktatóm előtt. Ma viszont ez is megtört, vettem neki egy kis ajándékot, mert nagyon sokat köszönhetek neki, türelmet (higgyétek el rengeteg van neki!) figyelmet, kedvességet és odaadást. Ő, pedig közölte velem ma, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, mert tökéletesen vezettem.. értitek? Ő, mondta nekem.. aki minden kis apró hibát megjegyez... T Ö K É L E T E S E N. 

Boldog vagyok.. :)