Macskák... a világ legédesebb és egyben legbosszantóbb állatai, sokszor csak akkor szeretik a gazdit, ha éhesek, vagy szeretnének valamit, ha azon kívül szeretnéd szeretgetni kedvenced egy aranyos karmolással és rúgással lekezel kettő perc alatt. Vannak ám, olyan pillanatok, amikor ha haragudnunk kellene rájuk még akkor sem tudunk, mert annyira zabálni valóak, ilyenek következnek most, tolvaj macskák címen. 

További képekért katt a bővebbenre.

Megtettem a lehetetlent, sikerült lefotóznom Mayát! :D Ennek persze köszönhető, hogy oltári rendetlenséget vágott a garázsban, így bűnbánó pofit vágva mozdulni sem mert, ezt kihasználva már lőttem is a képet róla :3 

Az elmúlt időszakban volt időm gondolkodni és azt hiszem ideje végre túllépni és átélni ezernyi más élményt, mint sem azon rágódni, mi lenne ha..., milyen lenne ha..., illetve a csodásmesés mi lett volna ha..? Mondatok. Egész este nem aludtam semmit, így valamilyen szinten elég káosz lesz ez a bejegyzés és nem is tervezem valami hosszúra csak elszerettem volna mondani, hogy unalmas perceimben, borzalmasan unalmas Stephen King filmet láttam. 

Vissza szereném nézegetni a régi bejegyzéseim és minden vele kapcsolatos posztot / részletet törölni szeretnék, ez kell ahhoz, hogy végre békében lehessek, nem akarok róla említést sem tenni, még utalást sem, ha tennék is, jelentsétek a blogot. Kajakra. 

Nikivel élünk és vagyunk, vicces mint mindig, segít mint midnig, itt van ha szükségem van rá és most nagyon van rá szükségem (úristen ez a megfogalmazás, de már csak a poén kedvéért sem javítom át). 

Regisztráltunk twitterre egy közös profilt, mert szerintünk az úgy poén lesz.. szóval kövessetek be, ha van kedvetek :D Itt értek el: Twitter.

Fájdalmasan pötyögtem be a bejegyzés címet, mivel már rég a kezemen lenne a helye tetoválás formájában. Egy tetoválás nagy meggondolást és érettséget igényel, az én véleményem szerint. Amikor kisebb voltam, olyan 13-14 éves bármit megtettem volna annak érdekében, hogy anyáék engedjenek meg nekem egy tetoválást, de mindig csak annyi volt a válasz, hogy ha betöltöm a 18-at megcsináltathatom, várjak vele. Akkoriban persze nagyon mérges voltam rájuk, lázadó kis utálkozós voltam, de azt hiszem nagyon is megköszönhetem nekik ezt az egy dolgot, mert utólag visszagondolva tényleg megbántam volna. 

Egy tetkóhoz fel kell nőni, át kell gondolni, mert megcsináltatni könnyű hirtelen fellángolásból, de leszedetni veszett fájdalmas és csúnya dolog és baromi költséges is, illetve nem is tudom itt Magyarországon, hol szednek le egyáltalán... 

Highway to Hell lefordítva nem egy óriási bölcsesség, de ez a szám rengeteget segített nekem, illetve a Nothing else matters, ez a két tetoválás fog ékeskedni a két csuklómon, ez már hótziher'. :) Megérkezett a jogsim és holnap már használnom is kell, örülök is meg nem is, hiányozni fog az oktatóm folyamatos papolása, a minap találkoztunk és mondtam neki, hogy felbérelem magam mellé. :D díjazta a dolgot, de persze csak ha jó fizetést kap, másképp nem cserél munkahelyet. 

Indul a mozimaraton csupa horror filmekkel, később pedig még lehet megírom a kritikát a V/H/S filmről.

Egyébként mindent modult feltöltöttem, lehet kritikát kérni, illetve a kedvenc oldalaim is szépbetűtípussal lettek kiírva, csak még lusta voltam belinkelni :$

Sziasztok. Őszintén szólva semmi kedvem ehhez a bejegyzéshez (sem), mint ahogy az elkövetkezendő sokhoz sem. Megakadtam. Olyan ez, mint amikor egy író elakad a könyvében és nem tudja, hogyan tovább... gyilkoljon le egy-két szereplőt az izgalom kedvéért, vagy inkább legyen egy bonyolultabb szerelmi szál. "Szerelmi szál" Ha már itt tartunk, csődöt mondtam. Annyira azt akarom érezni, hogy nem hiányzik és a francnak van szüksége egy ilyen nőre, hogy annál jobban hiányzik. Az elmúlt napokban töröltem a követést, hogy véletlen se lássak, olyan dolgot az adatlapján, ami fájna, de hiába, ha egy nap tizennyolcszor írom be a nevét a keresőbe... Erre, is megtaláltam ám a megoldást! Letiltottam. Ideig óráig.... múlt héten körülbelül tízszer tiltottam le, majd oldottam fel ugyanazzal a lendülettel. Bevallom, cseszettül hiányzik. Nincs kinek panaszkodnom, nincs kihez bújnom, nincs kivel aludnom esténként.. itt van Maya, de ő akkora trampli, hogy hajnalban mindig kitúr az ágyamból, egyébként sem a legegészségesebb dolog kutyával aludni, főleg, hogy most veszi fel a téli bundáját. Szóval Maya is kikerült a házból. Végképp egyedül maradtam. Niki valamennyire enyhít a hiányérzetemen, de az is csak addig tart ameddig itt van... vagy vele vagyok, utána megint üresség. Fene megette a kapcsolatokat, vagyis inkább az utána való hiányosságot. Ő, meg boldog az exével. 

Lehet Porcelain neked volt igazad.. meg kellett volna pofoznom egyszer-kétszer és akkor még tuti együtt lennénk, sőt futna utánam. :D (Na jóóóóóóóó, még viccnek is rossz volt tőlem.) Azért, egy gondolat sort megért. 

Főzök! Éhen halás határán állok, így neki álltam húst sütni, párolt rizzsel, a rizs azt hiszem kész, a hús is, úgy körülbelül 5 óra múlva T_T.  (Csináltam volna inkább egy szendvicset, komolyan.)

Nincs kedvem... Újragondolva ez nem így van.. van kedvem írni, de nincs miről. Azt gondoltam ki lányok-fiúk, hogy visszakerül a kritika kérés opció, illetve hozok érdekesebb cikkeket, mert így a kihalás veszélye fenyegeti az oldalam részemről. Átakarom alakítani az egészet, az egyik gondolatomban egy nagyon szép fekete design kószál, a másikban ugyanilyen világos... kiigazodik rajtam valaki??? Kezdek megőrülni.