Kedves Szaffi! A Rebel Yell valóban 100x jobb, mint B. Idoltól, én már cseréltem is BVB-re! A párommal kapcsolatban pedig csak annyit szeretnék elmondani; Nem tudom! Ha felakasztanának se, tudnám megmondani, hogy miért.. sokszor, azt mondja utálja, majd máskor beszélnie kell vele, mert muszáj. A baj itt az, hogy rettenet féltékeny vagyok rá, emiatt pedig sokat veszekszünk, szerinte túlzásba viszem azzal, hogy megakarom tiltani, hogy beszéljen vele.. szerintem meg érthető. Ha valakinek párja van, akkor nem telefonálgat másik akárkivel húsz perceket, nem? Főleg nem exxel.. de javítsatok, ki ha tényleg én vagyok a hülye.. bár a felfogásomon nem fog változtatni, mert Z A V A R!

Holnap megyek megcsináltatom a jogsim, veszek egy rajz könyvet egy tusfilcet és egy tűfilcet és újból rajzolás alá dobom a fejem, ma már el is kezdtem Andy-t lerajzolni, mert más ötletem nem volt. 

Rettenetesen haragszom a páromra.. minden gondolatom körülötte mozog.. Nem vagyok elég odaadó? Én nem így gondolom.. Persze feldobtam a témát, hogy ha szeret, akkor ennyit miért nem tud megtenni? Az ő válasza pedig ennyi volt "Nagyon szeretlek, és együtt vagyunk, akkor mi a probléma? Nem tilthatod meg, hogy ne beszéljek vele, igenis vannak dolgok, amikről vele kell beszélnem, ettől még nem csallak meg..." 

Bár csak éreznéd mennyire fáj, és mennyire kibaszottul zavar az egész, és bárcsak cserélhetnék a te felfogásoddal egy hónapra és megtudnád, hogy milyen az, amikor megbántasz és utána leszarsz, én ha megbántalak (idegből) utána rögtön bocsánatot kérek, vagy addig próbálkozom míg nem enyhül a feszültség köztünk és te ellenben ott hagysz a francba, szenvedj magadban hülyegyerek, igaz?

Bár írnom nincs miről, azért gondoltam megosztom veletek, létezem még, minden rendben alakul. Ma természetesen volt, egy enyhe kiborulásom, ugyanis a páromat ma felhívta az exe, megint... konkrétan két éve nem bír lekopni róla, és én lassan a kiborulástól a verekedésig fajulok idegileg, nyugi.. ennyire még én sem süllyedek le, de sokszor eljátszottam a gondolattal. Miért nem lehet felfogni, hogy az embernek már másik barátja/barátnője van? Miért kell két év után is gusztustalanul nyomulni? S Z Á N A L M A S. De azért nem hagy nyugodni a tudat, hogy jelen van egy bizonyos értelemben. Bízom a páromban, de ez az alak még is bizalmatlanságot gerjeszt. Idegességemben pedig sokszor, olyanokat tudok mondani, amit azon percen megbánok.. 

(Én eddig ezt miért nem hallottam? :O)

(A poszt végére besunnyasztottam, azt a számot, amely a legtöbbet inspirált, segített átvészelni a nehezebb időket, s mely megalkotta az új nevem és blog címem, ha időtök engedi, hallgassátok meg.)

Újra itt, újra lendületben, félig nyeregben, nos így is fogalmazhatnék akár, sok löketet kaptam az utóbbi pár napban. Szépen komótosan kezdtem csúszni a feneketlen lejtőn lefelé, már-már ott tartottam, hogy hajnalig csak Mónika show részeken éltem, egy vagon szotyival és pár üveg kólával a társaságomban. Pazar jövőkép. Végső elkeseredéseim közepette (és már megunván Mónika folyamatos erőszak mentes szövegeit) előkapartam a régebbi kedvenc zenekaraim és végre meg volt a lendület, és én elkaptam! 

Ma pedig berepesztettem, azt a falat, mely óriásként szeretne felül kerekedni rajtam, mint egy gusztustalan pók behálózva a lelkem, amely egyre csak táplálta belém monoton gondolatát, miszerint : Nincs remény! Közölném vele, van! Erőt vettem magamon és ma találkoztam az oktatómmal, mint korábban meséltem a második vizsgám sem úgy zajlott, ahogy szerettem volna, az új látogatók érdekében rövid tömören összefoglalnám: Kiborultam. Olyan szinten paráztam az eredmény miatt, hogy a vizsgabiztos kénytelen volt félreállítani engem, elmondása szerint nem voltam vezető képes állapotban, kiszállított az autóból és kérte, hogy nyugodjak meg, mert nincsen semmi baj csak (idézném szószerint) "Mi a fenéért kell, ennyire ráizgulni?" Sajnálom.. ennyit tudtam kinyögni. Mikor visszaszálltam az autóba, aláíratta velem a vizsgaeredményem és ott villogott az M-betű a lapom tetején, végleg kiborultam. Józan, paraszt ésszel az első gondolata az embernek, hogy "Megbukott" pedig nem, ez annyit tesz "Megfelelt". Hiperboldog voltam, persze még tíz percig nem indulhattam el velük, biztos akart lenni a vb abban, hogy valóban megnyugodtam. Ez az egész pedig, olyan szinten kellemetlenül érintett, hogy rettenetesen szégyelltem magam, az oktatóm előtt. Ma viszont ez is megtört, vettem neki egy kis ajándékot, mert nagyon sokat köszönhetek neki, türelmet (higgyétek el rengeteg van neki!) figyelmet, kedvességet és odaadást. Ő, pedig közölte velem ma, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, mert tökéletesen vezettem.. értitek? Ő, mondta nekem.. aki minden kis apró hibát megjegyez... T Ö K É L E T E S E N. 

Boldog vagyok.. :)